A limuzin (limousine) vagy szedán (sedan) a két- és négyajtós zárt kocsiszekrényű személygépkocsik általános elnevezése, bár szinte kivétel nélkül a négyajtósok a limuzinok, a kétajtósokat kupénak hívják.

Nem összetévesztendő a nyújtott limuzinokkal: a nyújtott kivitelű, általában luxus felszereltségű „nyújtott limuzinok” rövidült neve szintén limuzin, vagy rövidebben „limó”, köszönhetően annak, hogy többségében limuzin karosszériás autókat „nyújtanak” meg.

Jellemzők

Klasszikus autóforma, ez a karosszériaváltozat terjedt el leghamarabb, és talán ebből készült a legtöbb autó az autók történetében. Már a kisgyerekek rajzain is a limuzin szerepel, ha autót rajzolnak. Kialakulása megelőzte az autóipart: már a hordszékben felidéződik a formája, ahol az utast hordozó széket két vízszintes rúdra rögzítették, és azokat elől és hátul egy-egy vagy több ember emelte fel és vitte, rajta a székkel és az utassal.

Az autózás kezdetén a motor hamar az utastér elé, az orrba került, hátul pedig adta magát a hely a csomagtartónak, ami kezdetben különálló láda volt. Az autó, és így a karosszéria fejlődésével azonban egyre jobban letisztult az autók formavilága, és kialakult az autó általános, dobogószerű formája: elől a motortér az első tengellyel, középen a magasabb ablakos utastér, majd a végén a motortérrel megegyező magasságú, de rövidebb csomagtartó a hátsó tengellyel, ami a stabilitás miatt belóg az utastér alá is. A limuzinok kezdetben négyajtós, négy vagy öt személyes autókat jelentettek, de hamar megjelent a kétajtós változata is, ezt aztán kupénak nevezték el. A közszolgálati (rendőrségi, tűzoltósági, taxi stb.) vagy hivatalos, céges személyautók legtöbbje szintén limuzin változatú.