Ford
A Ford Motor Company amerikai multinacionális vállalat, amit Henry Ford 1903. június 16-án Lansingben alapított 11 társával együtt, mindössze 28 000 dollár készpénzből. Akkor még Ő sem gondolta, hogy a világ egyik legnagyobb ipari vállalatát, a második legnagyobb autógyárát hozzák létre, melynek fejlődése szorosan összekapcsolódik Amerika XX. századi ipari fejlődésével.
Története
A század elejétől fogva az amerikai ipar egyet jelent a Ford névvel. A Ford gyár az alapítás idején egy átalakított kis detroiti vagongyárat jelentett 10 fő alkalmazottal.
Henry Ford irányításával az első 15 hónapban 1700 autó hagyta el a gyárat. A gépkocsik 1903 és 1908 között az ábécé első 19 betűjét viselték. A korai gyártmányok közül az első sikeres modell az "N-modell" volt, mely egy kicsi és könnyű négyhengeres autó volt és 500 dollárért árulták. Az 1908-as év folyamán aztán megjelent a legendás "T-modell", melyből az elkövetkező tizenkilenc évben több mint 15 millió darabot adtak el. Amerika nem kevesebbet köszönhetett a "T-modellnek", mint azt, hogy elindulhatott a városiasodás útján.
Az első Ford gépkocsit egy chicagói fogorvos, egy bizonyos Mr. Pfennig vásárolta. Ezzel a Ford megtette az első lépést, hogy a világ egyik vezető autógyártójává nője ki magát. 1914-re már minden második autó a Ford gyárból került ki. A fokozatos növekedés külföldi terjeszkedést tett szükségessé. A Ford Motor Company az első külföldi gyárat Kanadában, Walkerville-ben alapította. A Ford autók az autópiac minden kategóriájában uralták a piacot. Az első komolyabb európai megjelenést az 1931-ben, Kölnben megnyitott gyár jelentette.
1942-ben a Ford Motor Company is, mint minden más amerikai gyár a haditermelésre állt át. A háborús termelési program eredményeként a gyár több mint 8000 bombázó repülőgépet, 5700 repülőmotort és mintegy 250 ezer dzsipet, tankot és más háborús gépet szállított az Egyesült Államok hadseregének.
A Ford márkái
A Ford mint konszern több autómárkát is a magáénak mondhat.
Amerikaiak közül a Lincolnt, a Mercuryt, valamint az ez utóbbihoz tartozó Cougart. Ezen márkák kínálatában saját autókon kívül többször az anyacég modelljeivel megegyező autók is szerepeltek, illetve szerepelnek. 1958 és 1960 között létezett az Edsel is. Ez Henry Ford fiának keresztneve volt eredetileg, mivel ő alapította a márkát. A gyenge eladások miatt azonban két év múlva meg is szűnt az Edselek gyártása.[1]
Külföldi márkák közül jelenleg a Volvo tartozik a konszernhez.
Korábban birtokolta az Aston Martint (1989-2007), ahogy a Jaguart és a Land Rovert is, amit 2008-ban adott el az indiai Tata cégnek. Ezen kívül kapcsolata volt, illetve van az orosz GAZ-zal, valamint a japán Mazdával.
Az első mozgó szerelőszalag
Henry Ford 1913-ban tervezte meg az első mozgó összeszerelősort, amivel forradalmasította a Ford T-modell gyártási folyamatát. Az első Ford gyárban, amely az Egyesült Államokbeli Michigan államban, Highland Parkban volt, felállított összeszerelősor a tömegtermelési módszerek mércéjévé vált az egész világon.
A kezdetekkor a Ford vállalat ugyanazzal a módszerrel gyártotta az autókat, mint bármely más cég - egyszerre egyet, úgy mint a házépítésnél. Az autó a teljes gyártási folyamat során a földön állt, miközben a szerelők és azok segítői elmentek a különböző alkatrészekért, majd visszatértek az autóhoz, és az alvázból kiindulva így rakták össze az autót. Később az autókat szerelőpadokon rakták össze, amelyeket az egyik csoport munkástól tovább lehetett vinni a következőhöz. Ez bizonyos mértékben felgyorsította a gyártási folyamatot, de Fordnak továbbra is szakképzett munkáscsoportokra volt szüksége a "kézzel gyártott" autók összeszereléséhez.
Első lépésként a gyárban dolgozó munkásokat előre kijelölt munkaállomásokon helyezték el, és az alvázhoz erős kötelet rögzítettek. Ezt azután egy egyenes vonal mentén húzták végig, az egyes munkaállomásoknál sorban megállva, amíg a jármű végül el nem készült. A szakképzett munkaerőtől való függőség csökkentése érdekében Henry csereszabatos alkatrészeket alkalmazott, amiket a szakképzetlen munkások is könnyen össze tudtak szerelni. A kísérletek gravitációs csúszdákkal és görgősorokkal folytatódtak tovább.
Az utolsó lépést a mozgó végső szerelősor létrehozása jelentette. Az autó a puszta alvázból indulva végighaladt az összeszerelősoron és sorban az összes munkaállomáson, míg végül a saját erejéből legördült a teljesen összeszerelt autó. Az összeszerelősor mentén fekvő ellátósorokat úgy hangolták össze, hogy a megfelelő időben biztosítsák a megfelelő alkatrészeket.
A pontosság, folyamatosság és sebesség ezen kombinációja megteremtette a világon a tömegtermelést. A Highland Parkban a T-modellek gyártása rekordszintet ért el. Ezután minden egyes munkanapon 10 másodpercenként egy kész autó gördült le a szerelősorról.
Nyitás Európa felé
A Ford Motor Company 1967-ben alapította meg európai részlegét Ford Of Europe néven. A 70-es évek elején egyre nagyobb kereslet mutatkozott a kisebb autók iránt, az 1973-mas arab-izraeli háború, valamint az ezt követő olajválság egyértelművé tette, hogy a Fordnak is elő kell rukkolnia egy ilyen irányú igényeket is kielégítő járművel. Henry Ford ellenezte a kis autó terveit, kedvenc szavajárása a következő volt: "Kis kocsi, kis profit". Lee Iacocca nyomására azonban belátta, hogy ha Amerikában nem is, Európában van értelme fejlesztésbe fektetni a pénzt. Az 1976-ban megjelent Ford Fiesta egy kis méretű, első kerék hajtású autó lett, és átütő sikert aratott Európában, mint ahogyan a korábban a Ford Mustang is az USA-ban.
A siker láttán az volt a terv, hogy a Ford Fiesta egy kissé átdolgozott változatát Wolf néven az 1979-es modellévtől Amerikában is forgalmazzák, azonban a négyhengeres motorok, és az ezekhez kapcsolódó sebességváltók gyártásához szükséges új üzemek felépítése 500 millió dolláros fejlesztést igényelt volna. Henry Ford nem mert ekkora kockázatot vállalni, így a Ford nem tudta felvenni a versenyt a japán import kisautókkal.
Forrás: wikipedia
Az 1990-es években a Ford Zetec motorjainak fejlesztésében a Yamaha és a Mazda is részt vett, valamint a Ford Probe modell is Mazda alapokra épült.